Abu Hurayrá-tól (Allah legyen elégedett vele), aki mondta: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) ha az ima kezdeténél „Allahu akbaru-t (Allah a Leghatalmasabb)” mondott, egy ideig csendben hallgatott mielőtt recitálni kezdett volna. Mondtam: Ó, Allah Küldötte! Helyetted áldoznám az apámat és az anyámat! Mit mondasz a takbír és a Korán-recitálás között, a hallgatásod alatt? Mondta: "Én azt mondom: Ó, Uram, Allah! Tégy távolságot köztem és a bűneim között, ahogyan távolságot tartasz a napkelet és a napnyugat között. Ó, Uram, Allah! Tisztíts meg engem a tévedéseimtől és a bűneimtől, ahogyan a fehér ruha megtisztul a szennyeződéstől. Ó, Uram Allah! Mosd le rólam a tévedéseimet és a bűneimet hóval, vízzel és jéggel."

Ibn Umar-tól (Allah legyen elégedett kettejükkel): Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) a két kezét felemelte a vállai magasságába midőn az imát megnyitotta (elkezdte), és amikor "Allahu akbaru-t" mondott midőn meghajolt, és amikor felemelte a fejét a meghajlásból, felemelve ebbe a magasságba és mondta: "szamia-Allahu li-man hamidah Rabbana wa laka-l-hamd - Allah meghallgatja azt, aki Őt magasztalja. Urunk Tiéd a dicsőség és a hála!" A leborulásban ezt nem tette meg.

ᶜUbāda bin aṣ-Ṣāmit-tól (Allah legyen elégedett vele), miszerint Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) mondta: "Annak nincs imája (nem érvényes), aki nem recitálja a Könyv Megnyitóját (Fātiḥatu-l-Kitābi; az első Fejezet)."

Abū Hurayra-tól (Allah legyen elégedett vele): Ő "Allāhu akbaru"-t mondott minden egyes kötelezően előírt imában és másokban is, Ramaḍān hónapban és máskor is, "Allāhu akbaru"-t mondott ha felállt (az imához), "Allāhu akbaru"-t mondott ha meghajolt, majd mondta "Allah meghallgatja azt, aki Neki ad hálát és Őt dicsőíti", majd mondta: "Urunk! Tiéd a hála és a köszönet" mielőtt leborult volna. Majd "Allāhu akbaru"-t mondott, midőn a leborulásba indult, "Allāhu akbaru"-t mondott midőn fejét felemelte a leborulásból, majd "Allāhu akbaru"-t mondott mikor leborul, majd "Allāhu akbaru"-t mondott mikor fejét felemelte a leborulásból; majd "Allāhu akbaru"-t mondott mikor felállt az üléséből a második után, és ehhez hasonlóan cselekedett minden egyes rakʿa-ban amíg be nem fejezte az imát. Majd azt mondta midőn elköszönt az imából: Arra mondom, Akinek a Kezében a lelkem van! Közületek én vagyok a legközelebb és a leginkább hasonló Allah Küldöttének (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) imájához. Ilyen volt az imája addig, amíg el nem hagyta a földi létet.

Ibn ʿAbbās-tól (Allah legyen elégedett kettejükkel), aki a Prófétától (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), aki mondta: "Arra kaptam parancsot, hogy hét csontra (testrész) boruljak le: a homlokra (ekkor az orrára is mutatott), a két kézre, a két térdre és a két láb lábujjaira - és ne fogjuk össze a ruhát és a hajat."

Abu Umáma-tól, aki mondta: hagyományozta nekem Amr bin Abasza (Allah legyen elégedett vele), miszerint ő hallotta a Prófétát (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), amint mondja: "Az Úr legközelebb akkor van a hívő szolgájához, amikor az éjjel a vége felé van. Ha képes vagy arra, hogy azok közé tartozz akik ezen az órán Allahot említik, akkor tedd meg".

Ǧarīr bin ʿAbdullāh-tól (Allah legyen elégedett vele), aki mondta: A Prófétánál (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) voltunk, ő felnézett a holdra azon az éjszakán - azaz a telehold éjjelén - és mondta: "Ti úgy fogjátok látni a ti Uratokat, ahogyan ezt a holdat látjátok; és nem fog nektek nehézséget okozni Őt megpillantani; ha pedig képesek vagytok, hogy ne mulasszátok el az imát a napfelkelte előtt (al-faǧru) és annak lenyugvása előtt (al-ʿaṣru) - akkor végezzétek el!" Majd ezt recitálta: {És az Urad iránti hálát zengjed a napfelkelte előtt és lenyugvása előtt!} [Q 50:39]

Abu Hurayra-tól (Allah legyen elégedett vele): Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) a hajnali ima két rak'a-jában a {Mondd: "Ó, ti hitetlenek!"} [Q 109] és a {Mondd: "Ő, Allah az Egyedüli, az Egyetlen!"} [Q 112] szúrákat recitálta.

Abu Músza al-As'ari-tól (Allah legyen elégedett vele): miszerint Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) mondta: "Aki elimádkozza a két al-bardayni-t - az a Paradicsomba lép be."

Dzsundub ibn 'Abdulláh al-Qaszrítól (Allah legyen elégedett vele), aki mondta: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta: "Aki a hajnali imát imádkozza, az a személy Allah védelme alatt áll. Tehát ne sértsd meg Allah védelmét semmilyen tekintetben , mert aki bármilyen vonatkozásban így tesz, azt Allah megragadja és arccal lefelé dobja a Pokol tüzébe."

Burayda bin al-Ḥuṣayb-tól (Allah legyen elégedett vele), aki azt mondta: "Imádkozzátok a délutáni imát (al-ʿaṣru) korán, mert a Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) mondta: "Aki elhagyja az al-ʿaṣru imát, annak minden (jó) cselekedete semmissé válik."

Anas bin Mālik-tól (Allah legyen elégedett vele), aki a Prófétától (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget), aki mondta: "Ha valaki megfeledkezik egy imáról, az végezze el azt akkor, amikor eszébe jut; nem kell miatta bűnt megváltó engesztelés (kaffāra); csupán ez: {És végezd el az imát az Én megemlékezésemre!} [Ṭāhā:14; Q 20:14]