- A két kéz felemelésében rejlő bölcsességek: ez az ima dísze és a Magasztos Allah dicsőítése és magasztalása.
- Hiteles formában maradt fenn tőle (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), a két kéz felemelése egy negyedik helyzetben, ahogyan azt Abu Humajd al-Szaídi jegyezte le, megtalálható Abu Dawud-nál és másoknál - ez pedig az első tasahhud-ból történő felemelkedéskor, a három vagy négy raka-s imák esetében.
- Szintén hiteles formában maradt fenn tőle (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), miszerint ő felemelte a kezeit a fülei magasságáig, anélkül, hogy azokat megérintette volna; ahogyan az megjelenik Málik bin al-Huwajrith továbbadásában a két Szahih-ban: "Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) ha „Allahu akbaru-t (Allah a Leghatalmasabb)” mondott felemelte a kezeit, amíg azok el nem érték a fülek magasságát.
- A taszmí és tahmíd (szamia-Allahu li-man hamidah Rabbana wa laka-l-hamd) együttes elmondása csupán az imám-ra és az imáját egyedül végzőre vonatkozik; aki közösségben, a sorban állva végzi, az csupán ezt mondja: "Rabbana wa laka-l-hamd".
- A "Rabbana wa laka-l-hamd" elmondása a meghajlás után, hiteles formában ismert a Prófétától (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), ebben négy eset és lehetőség van, és ez egy ebből; a legjobb ha az ember ezeket az eseteket követi, egyszer ezt és máskor azt.