A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) ha „Allahu akbaru-t” mondott az ima kezdetekor, egy nagyon rövid ideig csendben maradt, még mielőtt az al-Fatiha (Megnyitó) szúrát recitálta volna. Ezen rövid hallgatása során megnyitotta az imáját néhány fohásszal, amint az fennmaradt tőle: "Allahumma báid bayni wa bayna khatáyáya kamá bá'adta bayna-l-masriqi wa-l-maghribi, Allahumma naqqini min khatáyáya kamá yunaqqá thawbu-l-abyadu mina-d-danas; Allahumma-aghsilni min khatáyáya bi-l-má’i wa-ṯ-thaldzsi wa-l-barad"(Ó, Uram Allah! Távolíts el engem a bűneimtől, ahogyan szétválasztottad a keletet a nyugattól! Ó, Uram, Allah! Tisztíts meg engem a bűneimtől, ahogyan a fehér ruha megtisztul a szennyeződéstől! Ó, Uram, Allah! Mosd le az én bűneimet, vízzel, hóval és hideg jégesővel!), itt a Próféta a Magasztos és Fenséges Allah-hoz fohászkodik, hogy tartsa távol tőle a bűneit nehogy elkövesse azokat; vigye azokat távol tőle így nem találkozhatnak össze, ahogyan a napkelet sem találkozhat a napnyugattal soha. Ám, ha végül mégis elkövetne valamit, kéri Őt, hogy tisztítsa meg attól és mulassza el róla, ahogyan a szennyeződés eltávolítható a fehér ruháról; és kéri hogy tisztítsa meg őt a bűnöktől és hűtse azok lángját és hőjét, amelyeket a következő megtisztító dolgokkal lehet elérni: víz, hó és jégeső.