A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) a javak fajtáit magyarázta meg és annak büntetését, aki nem teljesíti az azok után esedékes zakát-ot, a Feltámadás Napján. Ezek közül való: Az első: Az arany és az ezüst és mindaz, ami ezek megítélése alá tartozik a javakból és a kereskedelmi termékekből. Ezek olyanok, amelyek után zakát fizetendő, ám nem teljesült. Majd a Feltámadás Napján, megolvasztanak és kiöntenek forró vaslapok alakban fémet és a Pokol Tüzében izzítják azokat. A fenti javak gazdája azon ég és azokkal vasalják oldalát, homlokát és a hátát. Ahányszor lehűl, újból felhevítik azokat, és a büntetése, a Faltámadás Napján, így fog folytatódni, az egy olyan nap, amelynek mértéke ötvenezer év és tart egészen addig, amíg Allah ítéletet nem hoz a teremtmények felett; és így vagy a Paradicsom Népe közé kerül, vagy a Pokol népe közé. A második: a teve birtokosa, amelynek zakát-ját a gazdája nem teljesítette. Ezek közül való megfejése és a tej odaadása azok számára, akik a rászorulók közül jelen vannak. Előhozzák ezeket a tevéket, melyek hatalmasok és hízottak, és a Feltámadás Napján a gazdájukat eléjük fektetik, a széles sík földre, lábaikkal fogják taposni és fogaikkal tépni. Ahányszor az utolsó elment felette az elsőt visszafordítják hozzá. A büntetése ilyen módon fog folytatódni, a Feltámadás Napján, amelynek mértéke ötvenezer év, addig, amíg Allah ítéletet nem hoz a teremtmények felett. És így, vagy a Paradicsom Népe közé kerül, vagy a Tűz népe közé. A harmadik: a tehén és a juh gazdája - birka és kecske is - amelynek gazdája nem teljesítette az előírt zakát-ot. Nagyobb számban hozatnak elő ezek (az állatok), egy sem fog hiányozni. A gazdájuk eléjük vettetik, a Feltámadás Napján, egy széles és sík földre; az állatok között nincs csavart szarvú, sem szarv nélküli, sem törött szarvú, ellenben a legtökéletesebb formájúak (a szarvaik). A szarvaikkal fogják öklelni, lábaikkal tapossák; ahányszor az utolsó elmegy felette az elsőt visszafordítják föléje, a büntetése ilyen módon fog folytatódni, az egész Feltámadás Napján, amelynek a mértéke ötvenezer év, egészen addig, amíg Allah ítéletet nem hoz a teremtmények felett; és így vagy a Paradicsom népe közé fog kerülni vagy a Tűz népe közé. A negyedik: a lótulajdonosok három csoportra oszthatók: Az első, amikor a ló teher a gazdája számára, aki csupán képmutatásból, büszkeségből és az Iszlám Népe elleni háború céljából vette meg a lovat. A második: amikor az állat védőpajzs a gazdája számára, aki a dzsihádon való részvétel céljából vette; majd jól bánik az állattal, jól tartja abrakkal és minden más táplálékkal, idetartozik a hím állatnak egy nőstényt biztosítani, akivel párosodhat. A harmadik: amikor az állat jutalom a gazdája számára, aki a dzsihádra vette, az Iszlám Népe számára, mezőn, legelőn tartja és legelteti. Bármit is evett meg, ugyanannyi jó cselekedet íratik fel a gazda számára, amennyit megevett; sőt trágyája és vizelete mennyiségének megfelelő jó cselekedet is felíratik a gazdájának. És nem tépi el a kötőfékét, amellyel ki lehet őt kötni, vagy fut és száguld a föld magaslatain - és így Allah a nyomai és trágyája mértéke szerint is jutalmat ír fel a gazdája számára. Ha a gazdája elmegy vele egy folyó mellett és az iszik belőle, még ha a gazda nem is akarta megitatni, Allah annyi jó cselekedet ír fel a gazda számára, amennyit az állat ivott. Majd a Prófétát (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megkérdezték a szamárról, vajon az olyan, mint a ló? A Próféta mondta: Nem érkezett Isteni Törvénykezés, amely speciálisan rá vonatkozna; kivéve ez a vers, amely általánosan érvényes mindenfajta engedelmesség és engedetlenség esetén egyaránt; ez pedig a Magasztos Szava: {Aki csak egy porszemnyi jót is tett, az viszont fogja azt látni. Aki pedig csak egy porszemnyi rosszat is tett, az is szembesülni fog azzal} [A Földrengés: 7-8; Q 99:7-8].