A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megtanította Ibn Masʿūd-nak (Allah legyen elégedett vele) a tašahhud-ot, amit az ima során kell elmondani; kezét a kezébe vette, hogy így is felkeltse Ibn Masʿūd figyelmét; tette ezt ugyanúgy, ahogyan a Qur'ān egyes sūra-it tanította volna. Ez arra mutat mennyire fontos volt a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) számára a tašahhud - hogy mindenki tudja a pontos szövegét és ismerje tartalmát és értelmét. Ő pedig mondta: "at-taḥiyyātu li-Llāhi": Ez a kifejezés tartalmaz minden olyan szót, tettet, amely a magasztalásra utal - mindezen dolgok egyedül a Magasztos és Fenséges Allah-ot illetik meg. "asszalavat": Itt a kötelezően előírt és az önkéntes imákról van szó - mindezek a Magasztos Allah-hoz szólnak. "aṭ-ṭayyibātu" : Ez tartalmazza: azon szavakat, cselekedeteket és szép leírásokat, amelyek a teljességre és a tökéletességre utalnak - ezek mindegyik kizárólag a Magasztos Allah-ot illeti meg. "As-salāmu ʿalayka ayyuhā-n-nabiyyu wa raḥmatu-Llāhi wa barakātuhu" (Béke reád,ó, Próféta! És Allah Könyörülete és áldásai): Fohász érte, hogy mentesüljön minden rossztól, hiányosságtól és elvetendőtől és növekedjen és bővelkedjen minden jóban. "as-salāmu ʿalaynā wa ʿalā ʿibādi-Llāhi-ṣ-ṣāliḥīna" (béke reánk és Allah kegyes és istenfélő szolgáira): Fohász az imádkozó biztonságáért, és ehhez hasonlóan az ég és a föld minden kegyes istenhívő szolgájáért. "Ašhadu an lā ilāha illā-Llāhu" (Tanúságot teszek arról, hogy nincs más isten csak Allah): Teljes és tökéletes elhatározással és szándékkal kijelentem ezt és tudván tudom, hogy kizárólag Allah-ot lehet jogosan imádni. "wa anna Muḥammadan ʿabduhu rasūluhu" (és Muḥammad az Ő hívő szolgája és Küldötte): Elismerem azt a tényt, hogy ő (Allah) hívő szolgája és utolsó lezáró küldötte (ar-risālatu-l-khātima). Ezután a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) buzdítja az imádkozót, hogy olyan fohászt válasszon, amilyet akar.